Emelj magadhoz

Emelj magadhoz mennybéli pásztor,
ki rám tekintettél és nevetésem
zengésén túl is láttad szenvedésem.
Tudtad, egyedül nem vagyok bátor,
s egy kézre hintettél, mint virágport.
Könnyű éke lettem, még sérülékeny,
emelj magadhoz mennybéli pásztor!

Sajgó testünk várja meleg jászol,
tenyerekből hullott rózsafüzérszem
jelzi az úton, hogy közel az éden.
Lázadó fiam koporsót ácsol;
Emelj magadhoz mennybéli pásztor!

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szép lett nagyon ez a vers...

Köszönöm kedves Sea és Feri :)!

hubart képe

Szép fohászodhoz illik ez a imamalomként pörgő kötött forma. 

Egyszer valamelyik versemnél, már beszéltünk ilyesmiről, és utána is néztél a névelő használatának. Ha jól emlékszem arra jutottunk, hogy helyes ebben a formában így használni.
eredetileg így szólt az a sor :"..zengésén át megláttad szenvedésem"..aztán azt gondoltam az "át" nem azt fejezi ki, mint a "túl"..
de azt mondd meg miért "zengésén is túl.." , miért nem "zengésén túl is"? ..

Szerintem is nagyon szép lett a fohász, gratulálok hozzá. A forma is illik hozzá, nagyon jó egység.