Elvesztünk

Elvesztünk már idejekorán,
lelkünkről rég lefoszlott 
a dicső évek csillogása,
s talpunk alól elfogyott
a kéklő univerzumok
vattacukor talaja.
 
S úgy látszik
hiába folyt ki ajkaink közül
megannyi kenetteljes ima,
ha csak lételem nélküli, 
némán tátogó halak vagyunk
a fodrozódó téli ég alatt.
 
 
(Fodor András, költőnek ajánlva)

Hozzászólások

Csilla képe

Ha ilyenek vagyunk, akkor tényleg elvesztünk. Jó vers, szeretettel gratulálok!

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Köszönöm, kedves vagy, kivételek bizonyára vannak...Reméljük...