Egy magyarhoz!

Beküldte Lili - 2011, november 13 - 10:40

Magyar! Én most hozzád szólok!
Neked én most nem szónoklok!
Mondd, tudod, ki volt Árpád apánk?
Vagy olyan, mint Attila? Falánk!

Emlékszel a régi magyar tettekre?
Érted hősi halált halt emberekre?
Büszke vagy arra, hogy magyarnak születtél?
Hazádért fegyvereddel vajon tüzelnél?

Kiállnál-e a magyarok érdekéért?
Tudnál-e tenni az ország népéért?
Nézz mélyen magadba s döntsd el,
Sétálsz e még emelt fővel!!

A szemébe tudnál nézni egy hősi magyarnak,
Vagy annak, kit az ellenségeink faggattak?
Meglátszik, hogy ki a hitvány féreg!
Szóljon szavam neked s az égnek!

Légy te a reménye e parányi országnak!
Ne mondj ellent soha féltő hazádnak!
Tudd, hogy mikor mi a helyes tetted!
Nem lelheted a halálban kedved!!

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2011, november 13 - 21:24

   A Hé! megszólítás modorossá teszi a versed,elhagynám! 

   3. sorban  helyesen "mondd"

   Utolsó versszakban:

   helyesen: Ne mondj  ....

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Lili

2011, november 19 - 14:01

Köszönöm, hogy kijavította a helyesírási hibáimat! :)

Toma

2011, november 13 - 23:54

A Hé megszólítás nemcsak hogy modoros, de lekicsinylő is. Emlékezz a Toldira: Hé paraszt! Melyik út megyen itt Budára?

gondolom nem ez a szándékod azzal, akit a hazaért való cselekvésre bíztatsz!


Lili

2011, november 19 - 16:23

Igaz! Nem ez az! Észrevételét köszönöm! :)

de érdekességképp felvetném azt a tényt, hogy Kecskeméten a He vagy a Hé megszólítás mindennapos dolognak számít!

 

 

lnpeters képe

lnpeters

2011, november 14 - 06:53

Csupa verbalizmus; erőltetett és hiányzik belőle a költői erő. Így nem új változata, csak paródiája a Szózatnak. Szamizdat vezércikk-szinten maradtál. Miért aktuális és miben? Mert így a versed voltaképpen nem szól semmiről.

A sorok hosszúsága szeszélyesen váltakozik, nincs a versnek megállapodott metruma. Számos sorfajta öszvére, de ez az állat nem a Te szekeredet húzza. Kínnal, kerservesen, szuszogva-fújtatva döcög előre.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Lili

2011, november 19 - 14:20

Mielőtt megszólná veresem kérem mutasson egy olyan saját szerzeményt a bemutatkozásnál, ami kiemelné tudásának szintjét,

Utána elfogadom a kritikáját! :)

Weinberger

2011, november 19 - 14:07

Sajnos, ez a vers sem oszlatta el, hanem alátámasztotta azt az egyre bővülő mintából leszűrt tapasztalatomat, hogy mind a magyarság-, mind a kimondottan vallásos (hitvalló) versek nagy többsége esetén a szerző túlságosan nagy engedményt tesz akár a minimális verstani ajánlások terén is, nyilván elviszi a tartalmat szerinte megillető szenvedély, pátosz és társai. Röviden: a mondandó maga alá gyűri a minőséget.

Lili

2011, november 19 - 14:19

Hiszem és ragaszkodom ahhoz, hogy úgy a versben (de akár dalokban is) a mondandó a fontos. Amennyiben eléri a minimális elfogadható szintet, akkor az a mű elérte a célját. Elsősorban a magamhoz hasonszőrűekhez intézem gondolataimat. A "hivatásos művészek" úgy sem ismerik el. És ez utóbbi érdekel a legkevésbé. Ugyanis amíg a közeli és távoli ismerettségi körömben elismerést kapok a gondolatomért, addig örülök, hisz hasznosat tettem. :)

Weinberger

2011, november 19 - 14:41

Abba természetesen nincs jogom beleszólni - meg nem is nagyon izgat -, hogy egy szerző milyen mértékű elismertséggel elégszik meg. Egy megjegyzés: a mondandó a prózában is fontos, és mentesül a szerző a versek és dalok fojtogató kötöttségeitől.

Lili

2011, november 20 - 09:53

Átírtam eme verset. Magyar! címen fut tovább! :)

ermi-enigma

2011, november 20 - 10:00

jól mondod Lili.....veszélyben a haza...de nem a határokon kívüliektől...más nációtól....hanem ott a Bp Kossuth tér környékén....abban a szép cifra épületben...és ha adsz fegyvert én megyek és tüzelek....

Nos????

Lili

2011, november 20 - 10:06

Ez az, hogy én is fegyverem keresem, és nem adom föl! Harcoljunk együtt ;))