Édes!

Felébred testben
az élet,
Felsír - e újra
a lélek?
Imába hajlik-e
vétkes?
Ha az akarat nem elég,
- kétes!?
Merítsünk egymásból,
Édes!
               MystyKata : Édes!

Nem sírok, ne félj...
Nem féltelek, nem én...
Amióta kiegyezett velem az ég,
Nélküled is csillag gyúl bennem,
Lángol ezer szenvedély.
Elégedett leszek, s lesz hitem elég!
A szerelem hőseiért,
az igazak álmaiért helyet cserélt bennem
és helyedre ül a veretes erény!
Csiszolja rossz egónkat,
karóba húz, leköt...
Bűntudatba ágyaz,
ékes szóval megtámaszt...
Aztán - még valami feltámad!
Valami vagy Valaki bennünk szárnyal,
Vele szállunk föl , - a Magasságba!
Ez az egyensúly igazsága.
Amióta kiegyezett velem az ég,
Te ragyogsz a Nap helyén,
Álmunk és vágyunk is oly szerény,
Nem gyötör sem félelem, sem kedély!
Nem ölünk, csak ölelünk ...Te meg én!