Csak álom volt

Én nem ringatok magamban álmokat,

nevetni talán már sosem fogok,

egy könnycsepp csillan, mint gondolat,

s közben egy régi dalt dúdolgatok.

Engem már senki nem fog úgy ölelni,

mint, amit egy lány megálmodott,

mit rontottam el, hogy nem tudnak szeretni?

Ez a sorsom, már marad örök titok.

Mit szánt nekem az élet, Isten a tudója,

miért kerülnek el a boldog napok?

Sorsomnak lettem udvari bolondja,

s én már csak sírni tudok.