Csak úgy

Néha úgy lennék porba hullt eső,

máskor meg a fákat tépázó orkán,

a véremben áramlik az erő,

alakíthatok most a magam sorsán.

 

Nem érdekel, mit gondolnak mások,

én jól tudom, hogy milyen ember vagyok;

csigaházamba vissza nem mászok,

zuhék után a remény napja ragyog.

 

Úgy lennék a költők tollán betű,

emberek arcáról eltűnő közöny,

vagy a tiszta égbolton a derű,

betegeknek az intravénás öröm.

 

Néha csak úgy a semmiben lennék,

ahol az Isten fénye újra áthat;

s minden fájdalom fakuló emlék,

angyal-énem a világra tár szárnyat.

 

2019. február 15. 03:29

 

Permay Zsuzsa

Hozzászólások

hubart képe

Örülök, ha angyal-éned szárnyat tár a világra, ez a legszebb dolog, amit ember tehet, kedves Zsuzsa! 

Haász Irén képe

Szép versedet szeretettel olvastam.