Csak úgy

Néha úgy lennék porba hullt eső,
máskor meg a fákat tépázó orkán,
a véremben áramlik az erő,
alakíthatok most a magam sorsán.

Nem érdekel, mit gondolnak mások,
én jól tudom, hogy milyen ember vagyok;
csigaházamba vissza nem mászok,
zuhék után a remény napja ragyog.

Úgy lennék a költők tollán betű,
emberek arcáról eltűnő közöny,
vagy a tiszta égbolton a derű,
betegeknek az intravénás öröm.

Néha csak úgy a semmiben lennék,
ahol az Isten fénye újra áthat;
s minden fájdalom fakuló emlék,
angyal-énem a világra tár szárnyat.

2019. február 15.

 

Hozzászólások

"emberek arcáról eltűnő közöny," ... a modern jelenség.

Tetszett a vers!

Üdv:Ilona

Mizsi képe

Köszönöm Ilona! Valóban modern jelenség a közöny, 

hubart képe

Ne mássz vissza a csigaházadba, ragyogjon rád inkább a remény napja!  :) 

Mizsi képe

Köszönöm a biztatót! 

Haász Irén képe

Szép és végre optimistább !:)))

Mizsi képe

Köszönöm! Igyekszem optimistább lenni. :)

Mysty Kata képe

Mindenkinek adtál , mert biztatót szóltál!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Mizsi képe

Kedves Kata!

Köszönöm az itt hagyott szavakat. Jobb szeretek adni, mint kapni... örülök, hogy ez alkalommal is ehhez tarotttam magam.