Cérnafűzött

 
Lábujjhegyen magasra érek, 
szemem motozni vágy a napban;
papírkosárba gyűrt remények
kicsorgó vére marja talpam.
 
Jobb lenne létrafokra állni?
Ott majd suhogva körbelengnek
világos, fényes cédulái
a cérnafűzött végtelennek.
 
Ha ülni tudnék, lenne székem,
de nekem állni, nyúlni kell még,
mielőtt Isten ujja szétken,
s tükörre száradt mocska lennék.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Lábujjhegy? Létrafok?  Neked magasabban van az élettered, Csillám, és megvannak hozzá a szárnyaid is! Írj minél több ilyen szép, lírai verset, és akkor a reményeid nem a papírkosárban fognak landolni, hanem Veled együtt szállnak majd "világos fényes cédulái"  a gondolataidnak! :) 

Csilla képe

Jaj, nagyon köszönöm, Feri, kedveset írtál! Felborzolódott tollaim máris kisimultak :)
Ez egy levélre született hirtelen válaszvers kis csipkelődéssel, amit végül nem küldtem el, de legalább kiírtam magamból. :) 
 

hzsike képe

Jó, hogy kiírtad magadból, mert egy csodálatos versed született, remek költői képekkel.  Gratulálok, Csillám. :)

Csilla képe

Örülök, hogy tetszik. :) Köszönöm a figyelmedet, Zsikém! 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Csillag vagy az égi vásznon,

szemed selymes fénye átfon.

 

Csodás verset írtál, gratulálok, Csillám.

Csilla képe

Erzsike, nagy az örömöm,
szavaidat is köszönöm,
megfogtak, mint méz a legyet,
azt se tudom, hová legyek! ;)
 
Ölellek! :)
 
lnpeters képe

Hű, ezt sokszor kell olvasni... Nálam a hónap verse!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Imre is így gondolta. :) Köszönöm szépen.