Bogyiszlói csendélet

 

Bogyiszlói csendélet

Gólya lépdel a Holt-Duna partján,
ősz horgász ül ladikjában némán.
Csobban a víz, riadt béka szökken,
hosszú madárcsőr csap le rá csöndben.

Megkondul a vén templom harangja,
gyerekzsivaj válaszol a hangra.
Iskolások futnak le a vízhez;
kicsöngettek, biztosan szünet lesz.

Tükrös ponty akad horogra közben,
szép fogás volt – megtapsolják többen.
Halászlé lesz a vacsora este,
házi paprikával szépre festve.

Tésztát gyúr mellé otthon az asszony,
jön egy kárász, nehogy kimaradjon.
Törpeharcsa igyekszik utána,
behajítja horgászunk a szákba.

Hazaindul lassan a ladikkal,
vödrében ott ficánkol a sok hal.
Kecses hattyú úszik felé szemből,
könny csordul a ráncos arcon ettől.

Eleven még a Duna holtága,
nem lesz halott, míg van, aki látja,
amíg szépsége szívünkbe sajdul,
amíg éltető könnyünk beléhull.

2015. június 1-3.

Hozzászólások

Csilla képe

Kedves Judit,

örülök, hogy olvashattam Tőled. Szép, csendes, békés tájképet festettél, átsugárzik a szereteted a sorokon, én pedig szeretettel olvastam.:)

Haász Irén képe

Örömmel látom, hogy bokros teendőidtől elvont kicsit a Holt-Duna...:))))) Szívesen olvastam szép tájleírásodat!

Judit képe

Csilla, Irénke, 
köszönöm figyelmeteket és kedves soraitokat. :-)

Kevés időm jut mostanában a verselésre, ha mégis írok, akkor inkább gyermekverseket. 


Bieber Mária képe

Nagyon tetszik, kedves Judit! Hangok és csöndek, állatok és emberek, béke és meghitt pillanatok öröme, tisztatága van a versedben.

Gratulálok szeretettel:

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Judit képe

Köszönöm elismerő soraidat. :-)


Majdnem megszakítottad a szívemet  Te Leány! !! :)

ölellek,

m.

Mysty Kata képe

 Gyönyörű leíró, elbeszélő költemény, a  természet közelében megnyugszik a lélek.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"