Azután

És fénylő hópihékké dermednek a csillagok,

míg égi pírba mártott lelkem biztatásra vár.

Kabátom alján kósza szél susogva játszadoz',

majd sarki fény ölére fújja őserők szavát.

 

Szavam elül, magamba bújva messze révedek,

agyamban milliónyi gondolat csatába száll.

Ölel a csend, tűz- és fagyra vált a végtelen.

Sivár a gazdag, nem érdekel, lesz-e Kánaán,

azután…

 

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Erre a képre írtad? Nagyon kifejező, ha ezt akartad, sikerült!

Szép  szavalható ritmusa van, a hetedik sorban botlik egyet.

A kép alapján született az írásom. A sorok nem nélkülözik a saját mélyről jövő érzéseimet sem.

Köszönöm szépen a véleményedet!

Kankalin képe

Kedves egyszerűen!

Ez a legszebb vers, melyet valaha olvastam tőled. Bátran  ki merem jelenteni, hiszen elég sokat ismerek közülük. Nagyon tetszik a hangulata, gördülékenysége. Bevonz, jó elidőzni vele. Nyugalom árad belőle, harmónia, végtelenség.
Azt a döccenést én is észrevettem, de a szavak sorrendjének megfordításával könnyen javítható (a csend ölel). Szerintem ezzel a változtatással helyrebillenne picit a ritmus. 
Van ötletem még ebben a sorban. Lehet, hogy nem fedezi potosan az általad gondolt tartalmat, de elmondom, hátha mégis. :)
Erre gondoltam:
"A csend ölel, tűzre, fagyra vált a végtelen".
Így dalol az a sor is, a kis felütés az "ölel" után szerintem belefér.
Gyönyörű vers, gratulálok! Köszönöm az élményt! :)

Szeretettel: Kankalin


 

Kedves Kankalin!

Őszintén köszönöm a dicséretedet, véleményedet, javaslatodat! Mindig ösztökél mások meglátása, javalata, új ötleteket ad, hogyan fordítsam azokat a vers javára. 

Szeretettel: egyszerűen

Csilla képe

Ó, csodaszép! Szeretettel gratulálok :)

 

Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)

Szeretettel: egyszerüen

Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)

Szeretettel: egyszerüen