Az élet

Megszületünk, meghalunk.

Érző emberek vagyunk.

Érzünk, létezünk, élünk,

Ha megsérülünk, vérzünk.

Látok embereket, akik nyomorognak,

S olyanokat, kik javakban dúskálnak,

Vannak, kiknek életük csupán kudarc,

S olyanok, kiknek győztes harc.

Sok ember szenved munkával a megélhetésért,

De vannak olyanok, kik nem harcolnak egy célért.

Az utóbbi csak egy szép szót mond, s megkap bármit,

De ő csak gyötrődik, másokat mégis ámít.

A világban nagyon sok fájdalom, s bosszúság van,

De vannak, kik boldogságot lelnek e világban.

Öngyilkosságok hosszú sora követi egymást,

Te is végezheted még így, de sírodat ne ásd!

Balesetekben gazdag e parányi világ,

"Lassan már a mezőkön sem nyílik több virág!"

A sok bosszúságtól az ember tisztán már nem lát,

Elvakult s nem próbálja enyhíteni bánatát.

Nagy a választék, hogy milyen életet akarsz élni.

Csak rajtad áll az, hogy mit fogsz előbb-utóbb elérni.

Tanulj s bízz magadban! Ezen alapul a titok.

S neked most e verssel egy új ajtót nyitok!