Az én mozim...

Ma szélesvásznú mozit álmodok
faltól-falig mozivásznast, kifakult fehér lepedőkkel.
 Jól lásd, ahogy múlik el a huszadik század...
A mozigépész csendre int, kikönyököl vak- ablakán.
Koppan egy filmtekercs a kövön,
füttyszó kíséri, mintha most is hallanám…
Szakadt a film, beégett vakfoltokkal
Szarvasbogárcsápok kúsznak át a vásznon...
Majd szitok, káromkodás; "ezt a tekercset meg nem találom"
Fapados szerelem, elcsent csókok, ölelések,
büszke lányok  szelíden ellenkezéssel;
"ne már, még meglátnak, az ismerősök pont idenéznek",
Rózsaöröm viráglik az arcokon: lám, felnőttem már,
megbámulnak a vasárnapi mise után!
"takaros a lyány, biz a’ formás, jó asszony lesz belőle...”
Aztán így:” lám, hogy fenn hordta az orrát,
 s mi lett...én megmondtam előre!”
Édes nagypapák! Hétrét görnyedt mamókák!
Szemükben még fiatalos a tűz,
lágy levelekkel simogatja barázdált arcuk
a szélben lehajló szomorúfűz...
Sápadt citromcsibék csipognak, kotyog a kotlós,
s a vasárnapi kalács milyen finom, mennyire foszlós!
Velünk ébrednek, s alszanak el a mozi hősök,
az álmok színesek, bár fekete-fehérben lovagolt
Ivanhoe és a Tenkes kapitánya
Megtanultuk azt is, hogy Moby Dick, csak egy fehér bálna...
Szerelmesek voltunk minden színésznőbe,
fába véstük nevük, s rajzoltunk szíveket
nevükkel hazáig az összes járdakőre...
A vasárnapi húsleves illata, a kemencében sült kenyér,
a frissen ázott föld szaga. Apám keze,
ahogy simogat és milyen kérges volt az a tenyér!
 Ahogy múlik az idő, a film is színesebb.
Cserebogaras májusi éjszakák, a felfedezett titkos- örömök,
az első szerelem és a csók csaták a szőlőlugasok között...
Az őszi munkák, vagy az úgy várt  nyári táborok
felhőtlen szerelmekkel.  A tengerben hagyott lábnyomok...
Ám volt sok rész benne csupa rózsaszín
és szomorú szemmel elsírt fekete...
-Ne játsszam tovább, megállítsam? Kérdezte a mozigépész,
s én intettem neki, hogy ne tegye...
Forogjon végig ez a film, peregjen csak le rendesen
nem vágható és ki sem hagyható egy perce sem.
Ha felnősz majd és érdekel, mindenestől rád hagyom
hogy lásd, hogyan múlott el, az én huszadik századom...