Az álmom emberé

Csodákba nem hiszek; de várva várom,
a józan ész kegyelme ránk talál,
s az ősz ködébe vész a régi járom –
profán tanokra serte nőtt, szakáll.

Az élet úgy inal – de szép ünő!
Nem űzöm én, habár utam töröm;
siratni kár mi úgyis eltűnő,
marad talán ma még kevés öröm!

Ameddig alkotok – nem oly nagy érdem –,
fészekmeleg szobába vár az este.
Tudom, madárszabad vagyok, de értem
hiába ég a hold parázna teste...

De szépet álmodom, regél az alkony:
a végeken csatát veszít ma Ajtony.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Remek és pontos is! Majdnem tiszta jambus, gratulálok!

A szótagszámok nem egyenletesek.

lnpeters képe

Nagyszerű!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Gratulálok, Feri, Irénke elmondta, minden klappol...

Erzsike

Csilla képe

Tudtam, hogy remekül megoldod a feladatot, és úgy is lett. A szonettfordításaid után, gondolom, hogy a kisujjadból kiráztad ezt a szonettet! :) Gratulálok, külön a téma miatt is!

 

hubart képe

Köszönöm szépen kedves szavaitokat! :)