Atlantisz utolsó napja

Talán csak nyugat kóbor, rossz szele,

Talán a halál

Előérzete;

Mert tűz a nap, mint régi nyarakon,

Árnyék táncol a fehér falakon,

A piac zajlik, mint a zuhatag,

A nép zajong,

S a tenger

Hallgatag.

——

Talán az öröm lett megint kevés,

Talán csak pillanatnyi

Csüggedés,

Nyár közepe van, és pogány meleg,

A város turistákkal enyeleg,

A csapszékben a jókedv fokozódik,

Megállt a szél,

S a tenger

Fodrozódik.

——–

Talán csak tréfálnak az istenek,

Talán csak madárraj,

Nem fergeteg,

Talán csak incselkedik most a szél,

Mint jó színész, ha álruhát cserél,

Döbbenten áll a nagy tömegnyi ember,

Alant az ég,

És fentről néz

A tenger.

 

Hozzászólások

Kezdem látni ezt az Atlantisz-szimbolikat és bevallom kezd nagyon tetszeni. Ebben a versben van egy nagyszerű várakozás, egy előrevetített jövőbeli kép. (jelen korunk Atlantiszanak újbóli végnapja), nagyszerű vers.


lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm! Nagyon rácsatlakoztunk arra az útra, ami Atlantisz végzetét realizálja...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Mysty Kata képe

 Allegorikus üzeneted félelmetesen szép!

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A múlt vetítése a jövő, remek képekben .Elég félelmetes.

lnpeters képe

Gota és Ildi; nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

M. Karácsonyi Bea képe

Döbbenetes villanás a végén, nagyon tetszett.

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)