Anyaföld

 
Édesanyám nem volt meddő,
mint akit a haza szán,
megszülettem ötvenkettő
barkabontó tavaszán.
 
Gyorsan eltelt gyerekkorom,
kinőttem a tekenőt,
a nagy ingbe végső soron
a kis ember belenőtt.
 
Pár jó dolgot megtanultam,
míg a rosszat feledtem,
hellyel-közel már a múltam
ítélkezik felettem.
 
E Kor, a nagy Számadáson
ha vállon nem vereget,
ne rója fel mulasztásom,
nem oldhattam kereket!
 
Szeretem e táj illatát,
hol délibáb enyeleg,
engem honi idill hat át,
bár pár békát lenyelek.
 
Nem érdekel mesés vagyon,
kiszámított ráció,
ne taposson érte agyon
mindenféle náció!
 
Más vidéken szavam dadog,
s fáradt lábam csak fonom,
én már végleg itt maradok,
nekem ez az otthonom.
 
Nem mélázom üveggyöngyön,
szintetikus flitteren,
itt, az ősi, szűz göröngyön
szép lány, kenyér itt terem.
 
Irigykedhet a nagyvilág:
erdők, rétek  haja zöld,
vadvirágok, kékek, lilák
s igaz magyar szentenciák
csokra ez az Anyaföld.
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Köszönöm a verset.

Erzsike

hubart képe

Én köszönöm, hogy itt jártál, kedves Erzsike!

Csilla képe

Remek. Kedvenc részem:

"engem honi idill hat át,
ha pár békát lenyelek."
 
:-))
 
hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla! :) 

 

Csilla képe

Közben észrevettem, hogy nem "ha", hanem "bár" szerepel ott, teljesen más értelmet adva a soroknak. Bocs. :-)

 

hubart képe

Ja. Akkor már nem is tetszik annyira... :) 

Csilla képe

Dehogynem. Most már másképp tetszik... :-)