Anyámnak...

Anyám, Neked még mindig
én vagyok a kisfiad.
Bár az idő már eljárt felettem,
de oly jó hinni és tudni azt-
Te szeretsz csak így engem...
Karjaidból elszállt az erő,
kezed érzem, ahogy simogatsz,
ében hajadba fehér szálakat szőtt
az idő, mely melletted is elhaladt.
Cérnát sem fűzöl át már egyből
bármilyen pici tű fokán.
Utadon egyedül maradtál,
érthetetlenül túl korán...
Ifjúként szültél a világra,
köszönöm, hogy lehettem a gyermeked.
Esténként Te fektettél ágyba
és énekelted a régi slágereket.
Csak ritkán láthatjuk egymást:
utunk két irányba tért.
Könnyes a szemem, még jó,
hogy most nem látsz,
ahogy sóvárgok szavaidért...
Bocsáss meg anyám, ha várod
mindennap hívásomat.
Ígérem, hazatalálok,
s leszek újból a kicsi fiad...

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Annyira ember-gyermeki, és - közeli , nagyon elragadó!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Szép:). 

hzsike képe

Nagyon szép, nagyon őszinte hangú vers. szeretettel olvastam:Zsike:)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Barnaby!

Szépséges versedhez gratulálok, örömmel olvastam.

Dyona