Amikor még

Beküldte hzsike - 2019, június 30 - 16:57
H.Gábor Erzsébet
Amikor még
(Gyermekeimnek)
 
Amikor még kicsi voltál,
angyalhangon szólítottál,
szemeidnek tiszta fénye
lett a létem reménysége.
 
Mikor féltél, hozzám bújtál
mindig…S csak a válaszútnál
engedted el meleg kezem.
- Utad sosem keresztezem!
 
Tudod, olykor én is féltem,
s te voltál a menedékem,
temiattad lettem bátor -
megküzdöttem érted százszor!
 
Most, hogy ilyen gyenge vagyok,
szemed fénye reám ragyog,
s amíg vívom sajgó harcom,
te simítod ráncos arcom.
 
Hogyha egyszer el kell mennem,
csillag leszel, kincsem, bennem,
s tudom bizton, ott is hallom,
hogyha szólítsz angyalhangon.
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2019, július 1 - 06:57

Ismerős érzés, és már az unokáinktól kapjuk ugyanazt. :) Szépen megírtad! 

Csilla képe

Csilla

2019, július 2 - 14:14

Nagyon szép, de még ne legyél gyenge! Ölellek:)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2019, július 2 - 17:03

Köszönöm szépen mindkettőtöknek, Csillám, és Feri.