Álom csupán!

Fájdalom, mi szívem nyomja,
Nyitva áll előttem a halál gyomra!
Mielőtt beleugrom
Életem újra átgondolom.

Neszt hallok,
De semmit nem látok.
Mindenhova nézek,
De hátra nem merek.

Tudom, hogy te állsz ott
S ha leugrok, lehet, hibázok.
Hátra nézek most talán utoljára,
S rám néz szemed szép párja.

Várom,hogy megszólalj, de nem teszed,
S én végre kimondom, SZERETLEK,
Majd leugrom,
De valaki megfogja karom!

Lógok a semmiben,
Míg te felhúzol s szorítasz kezedben!
Átölelsz s azt mondod: "Ne tedd,
Bármi is lesz, én leszek a veszted!"

Tudom szavaid szívből szóltak,
Hogy majdnem leugrottam megbántam utólag!
Örökké csak te és én vagyunk,
Míg el nem jön bátor s dicső halálunk!

Végül felébredtem, s üres az ágy
Csupán álom voltál és vágy!
Rá kellett jönnöm, hogy álom volt csupán
Nem több s nézek magam elé most bután!