Akadémiánk történelmi záptojásgyűjteménye
Kotkotkotkotkotkodács,
Történelmi záptojás!
Urál mentén,
Jégkorszakban,
Örökös dermesztő fagyban,
Csikorgató jeges télben
Ott születtünk meg -
A jégen...
Hej, uráli nyelvcsalád,
Jég volt a keresztapád!
(Tisztelt Akadémia,
Nincs itt valami hiba?)
Kotkotkotkotkotkodács,
Történelmi záptojás!
A magyar nyelv messziről jött,
Vándorutakon törődött,
Mindössze hét törzs cipelte
Be a Kárpát-medencébe..
Az, hogy az említett törzsek
Nem is egy nyelven beszéltek,
Óriási nagy smafu...
Nincs itt valami kamu?
(Ugatott a vadliba;
Tisztelt Akadémia!)
Kotkotkotkotkotkodács,
Történelmi záptojás!
Volt besenyő horror-terror
Szép logikusan kifejtve,
Csak a józan észt felejtve...
A besenyő közéjük vert,
S Árpád népe úgy eleszelt,
Ezerkétszáz kilométert
Menekültek lóhalállal,
Nyakukban ménessel, nyájjal
Egy gyors lovas nép elől..
(Minő metsző logika,
Tisztelt Akadémia!)
Nagy besenyő támadás...
Történelmi záptojás!
Kotkotkotkotkotkodács,
Történelmi záptojás!
Hát mi lett az avarokkal?
Eltűntek vonóval, tokkal?
Ismeretlenbe vonultak,
Vagy a szlávságba olvadtak,
Ha mégsem, akkor esetleg
Bolgár irtotta ki őket...
Az a fene fránya bolgár..
Mikor a bizánciaktól
Később ő is verést kapott,
Nosza gyorsan besorozott
Pár ezer avar szellemet,
Legyen ütőképes sereg...
(Nincs itt némi galiba,
Tisztelt Akadémia?)
Kotkotkotkotkotkodács,
Történelmi záptojás!
Türknek vagy paiónnak hívta
A bizánci a magyart,
Történészeink úgy vélik,
Finnugort a víg dudorral,
Ostobán összezavart.
A bizánci szemtől szemben
Ülhetett az idegennel,
S ha türknek, paiónnak mondta,
Biztos megvolt rá az oka...
(Megint az a logika...
Tisztelt Akadémia...)
Kotkotkotkotkotkodács,
Történelmi záptojás!
Állítólag szláv tömegek
Lakták valaha e helyet..
Hová tűntek?
Hol vannak?
Szublimáltak?
Disszidáltak?
Vagy talán itt se voltak?
(Volt sok áldatlan vita,
Tisztelt Akadémia...)
Kotkotkotkotkotkodács,
Történelmi záptojás!
Foglaljuk hát gyorsan össze:
Előbb a jég hátán éltünk,
Aztán a pusztába tértünk,
Irániakkal csatáztunk,
Jövevényszókra vadásztunk,
Nagy finnugor öntudattal
Vonultunk a nyugvó Nappal,
Elcsentük a török csicsát,
Majd nyögtük a kazár igát,
Besenyőktől menekültünk,
De ahogy megmelegedtünk,
Máris kalandozni kezdtünk...
(Mesterkélt komédia,
Tisztelt Akadémia!)
Kotkotkotkotkotkodács,
Történelmi záptojás!
Úgy gondolom,
Elmúlt régen
A bohózat ideje,
Helyette már
Őstörténet
Valóságos
Történelem
Kellene!