Ajándék - Neked

 

Kaptam valamit, mit eddig még sosem,

vágyat, ölelést, sok csodás titkot,

valami furcsa szál húz hozzád közel,

s a hamvadó tűz újból fellángolt.

 

Száz csillag rezgett éjtáncot felettünk,

oly közel volt, és nevetett a hold,

mi csak öleltünk és mindent feledtünk,

megszűnt a jelen, s tovatűnt a „volt”.

 

Kaptam tőled valamit, s most őrizem,

mint csillogó igazgyöngyöt tárlón,

cserébe magamból - mindent vétkezem,

életed többé soha ne fájjon.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Kisebb fésüléssel ritmuson és rímeken, én úgy hiszem, a verseid - ez is - jók lesznek, kedves Baramara...

Javítani tudsz, ha a szerkesztés gombra kattintasz a versnél, és aztán mented.

Javaslom, olvasd el - a cikkeknél talán - a rímekről, és ritmusról írtakat, mindegyikünk hasznára váltak.

Köszönöm, kedves Irén. Próbálkozom. Még csak 2 és fél éve írok verseket, van még tanulnivalóm! :)

"mi csak öleltünk és mindent feledtünk,
megszűnt a jelen, s tovatűnt a „volt”."

igen....csodálatos sorok....

Köszönöm a látogatást, Imre! :)