Abu, a kecske

Nem oly régen egy-két éve
kecske állt a házunkhoz.
- Tejéből lesz sajt és szappan -
gondoltam, majd ámultok. 
 
Elhoztuk hát a kis gidát,
neve is volt már neki.
- Abu! - hívtam, de ő szaladt,
árkon-bokron ugrani. 
 
Makraméból pórázt fontam,
nyakörvet is kötöttem.
Abu kecskénk virgonc gida,
így pórázon vezettem. 
 
A kis kecske hamar megnőtt,
sokszor bizony felöklelt.
Húztam-vontam a pórázon,
mögém került s elszökdelt. 
 
Aztán, ahogy cseperedett
bizony mondom, szaga lett.
Mert a gida bakkecske volt,
tejes-ábránd odalett.
 
Tervet szőttünk, hogy majd ősszel
hentest hívunk s megesszük. 
De a lelkünk nem engedte,
hiszen nagyon szerettük. 
 
Ivarérett bakkecskével 
ugyan most már mit tegyünk? 
Eladtuk a "Jófogáson"
vérzett érte a szívünk. 
 
No de Abu, a hálátlan
csak mekegve nevetett. 
Jó dolga lett, mert a vevő
tenyészbakot keresett. 
 
Elvitte egy kecskefarmra,
a szomszédos faluba.
Hét feleség várta ott már,
nem hívott a lagziba. 
CsatolmányMéret
Kép ikon abu2.jpg132.76 KB

Hozzászólások

Csilla képe