A várdombi óriások

Kevesen ismerik, pedig nem mese ... 

A Várdomb óriásainak története 
feledésbe merült, pedig az óriások 
ma is élnek, az átok, 
mi lábaikat sziklabilincsbe fogja, 
rég elmerült az egykor sós habokba. 

Amikor a pannon dombokon 
nem zöldelltek sarjadó növények, 
nem szállt örömujjongó ének, 
s nem gyűltek tanácsba a vének... 

De mit is beszélek? 

Gyűltek bizony! 
Csak nem emberek, hanem 
óriások osztoztak a posztokon, 
hogy tanácsadó ki lehet. 

Palotájuk egy hatalmas tutaj
sodródott a tenger hullámaival.
S ha erre-arra kikötött, 
odagyűltek, mint a varázslények, 
manók, törpök és lidércek. 

Hétfejű sárkányok tették a szépet 
az óriáskirály menyének, 
ki nem volt más, mint a királyfi neje, 
a vöröshajú, szépséges Berkenye. 

Egy komor napon, 
mikoron a királyi tutaj megállt, 
történt az eset,
hogy
a király elbotlott, 
koronája leesett, 
és csak gurult, gurult. 
A király arca elkomorult, 
koronája tengerbe hullt. 

-Ki koronám visszahozza, 
kincsem, mézem, 
cédruskésem megkaphatja! 
Ha kevesli, kérését egy 
kívánsággal megtoldhatja. 

Aki csak a hírét vette, 
a koronát keresgette, 
ábrándozott, mire menne. 

Épp ekkorra esett, 
hogy a tengerből, 
mint egy sziget, 
kiemelkedett egy nagy bálna, 
minden vízilény királya: a CET. 
Szökőkútként fújt vizet, 
s a hatalmas szörny szájában 
egy kis manó billegett. 

Bizony e kis manó, 
e csöppnyi lélek okozta 
vesztét az óriásnépnek. 
Mert mit neki a kincs, 
a méz, a valódi cédruskés, 
kívánsága oly merész, 
kizárja a józan ész. 

Az egyezség egyszerű: 
Ígérd meg nekem, 
ha koronádat visszahozom, 
s lábad elé leteszem, 
teljesíted kívánságom 
az bármi is legyen. 
Ha nem, szörnyű átok erejével
tutajotok elvarázslom, 

délceg fiaid életét elveszem. 

A király nem fontolgatta, 
a kérésre szavát adta. 
Mit is kérhetne a manó, 
mit ő meg nem adhatna? 

Kezet nyújtottak reája, 
megitták az áldomást, 
poharuk asztalra koppant, 
manó meg köddé vált. 

Telt az idő, napok múltak, 
koronának nyoma sincs, 
a király el is feledte, 
fogadalma, a bilincs. 
Ám egy reggel fényesség 
vakította el szemét, 
elveszett koronája 
ékítette a manó fejét. 
S a manó torz mosollyal 
helyet foglalt trónusán: 
- Berkenyének kezét kérem, 
meg hogy én legyek a király. 

Micsoda egy pimasz kérés, 
bátor vagy, nem tagadom! 
Hiába a vakmerőség, 
Berkenyét nem adhatom, 
fiammal ült kézfogót, 
királyságom is övék, 
ne vesztegessünk több szót. 

Nem? 
Ha Te így, akkor én is! 
- hahotázott a manó. 
Átok foglya lesz a néped, 
nem kerüli el a végzet, 
mit rá királya idézett, 
egyezségünk, ím lejár. 
Uralmadnak vége már! 

Megpenderült, sípjába fújt, 
tengermélyen mormogott, 
mintha az ég omolna 
tornyosultak a habok, 
a tutaj recsegve tört , 
szilánkokra széthasadt, 
a király dermedten szemlélte 
a sodródó roncsokat, 
majd a fiaira nézett, 
kéreg fedte testüket, 
karjuk ágként csavarodott, 
lábuk gyökérré meredt. 

A tengernek mélységéből 
szárazföld emelkedett, 
magasodott, domborodott, 
formálódtak a hegyek: 
az óriások tekintete 
a távolba meredt. 

Ha a Várdombon megállsz, 
vagy üldögélsz a fák alatt, 
hallgasd meg te is az óriásokat. 

 

(Mese Pető Csaba festményéhez)

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves, bájos, ...ez jutott eszembe, amikor olvastam.

Szeretettel voltam Nálad, kedves Zsuzsi.

Zsike :)

Balla Zsuzsanna képe

Kedves Zsike!

Köszönöm, hogy végigolvastad! :) Örülök, hogy nem hiába tetted!

hubart képe

Érdekes történet.  Van mondai alapja, vagy pedig a fantáziád szüleménye? Tetszett a nyelvezete, bár a törpök helyett inkább törpéket írnék, hogy ne gondoljon senki a Disney-fuigurákra. :)

Balla Zsuzsanna képe

A fantáziám szüleménye, de tetszett a Várdomb mai lakóinak is, és a helyi újság leközölte pár éve. 
Nem a hupikékre gondoltam, inkább Joenak van igaza.
Köszönöm, hogy olvastál!

Balla Zsuzsanna képe

Jól érzed  a törpöket! 
Ami az eposzt illeti, hát nem egy Kalevala, az biztos. Verses mesének született, és ebben a minőségében díjazták egy pályázaton. Hogy miért írtam? Ránéztem Csaba képére és ezt láttam rajta. 
Nálam ez ilyen. Hirtelen felindulásból írok és mint tudjuk, nem nagyon változtatok a dolgokon.
Örülök, hogy tetszett!

lnpeters képe

Lenyűgöző Verses epika! Eszembe jut szülőföldem, Boglár. Ott is van Várdomb. Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Balla Zsuzsanna képe

Kedves Laci!

Ez a boglári Várdomb! :)