A titok, - a tiéd!

Mysty Kata
A titok, - a tiéd!
 
Csak egyszer mondd el azt,
csak egyszer mondj el ott...
 Egyszer - csak úgy,  egy olyan imát,
amit Ő mondott el - a Golgotán.
 
Egyszer kell, hogy higgy,
hittel, kedvvel vívj...
Egyszer, hogy - elhidd;
aztán tovább vidd!
Értsd, - a titok , - a tiéd!
 
Félj, de magad ne ítélj!
Éld át, léted...
mely lélekben él
testben ugyan véget ér,
de feltámad...
és Benne - újra - él!
 
 

  Lukácsné Margó képszerk.

 Mysty Kata : Rapszódia...
 
Tömött a szatyor,  verseim lehúzzák.
Mind papírkosarak talán rég,
vagy papírhajók , úszni kész!
Kedvek, kedélyek,  születő erők,
mind terheim vagytok,
nem rózsafába oltott vérző erények!
Új hajtások, mint friss szeretők,
lázas tövises daccal tűzdeltek.

Hova tegyem , - egek - verseimet?!
Papírsír mélyén , - sóhaj-kőzeg én,
élet-igenekben és halál-nemekben
vegetálnak a tetszhalálban,
vigaszul a megmaradásnak.
Egy ígéretes feltámadásban...
 
Hová szórjam el őket, elvesszen!?
 - Szemeteljek, - mélybe vessem?
Fénybe, szénbe, széfbe rejtsem...
El ne vesszen gyöngyszem, egy sem!
Ezért senki meg ne vessen!
Egyszer mind, mint a szőlőszem beérik
aszúsodik rendben, a Renddel...
Megoperáltan, nyitott sebbel!
Dobjanak csak meg kövekkel!
Elrejtem majd kövek alá,
hisz kőbe már nem véshetem.
Énekmondó majd egy napon...
rátalál egy hajnalon,
vándordallamként mind Haza't talál ...
a szívekben..,
Bárkátok lesz mihamarább!
 
Verseim türelemrózsák;
vágytól erjedők és aromák,
friss hajtásban nótaszók, kesergők!
Tövisük már alig van, szenesedők!
Koldus világra lesznek szemfedők!

Mysty Kata  :  2xKétsoros