A túlsó part
Beküldte lnpeters - 2020, február 23 - 22:56
A túlsó part sziklái közt
Sötét angyal múltat füröszt.
Ős dilemmák elpihennek,
Entrópiák jövőt csennek.
Visszatérvén a nagy ölbe,
Idő sem jár körbe-körbe.
A túlsó part iszapjába
Nyomot írt a holtak lába.
Fáradt, öreg szél simogat
Bomló emlék-kupacokat.
Kísértetek létért sírnak,
Fekete virágok nyílnak.
Túlsó part feketesége;
Onnan nem látni az égre...
Hozzászólások
hubart
2020, február 24 - 08:16
Permalink
Nagyszerű vers, Lacikám!
Nagyszerű vers, Lacikám! Gratulálok!
lnpeters
2020, február 24 - 14:57
Permalink
Köszönöm, Feri!
Köszönöm, Feri!
Pete László Miklós (L. N. Peters)