A sötét öböl

Csendes, fátlan sötét öböl,
Ott nyugszik el hit és csömör.

Az Idő pihenni megáll,
Míg múlttá tisztul a halál.

Lelkek a felszínre törnek,
Dogmák iszapba süllyednek.

Csendes, fátlan sötét öböl;
Tenyérré simul az ököl...

Osztályharcos utópiák
Iszap magányát szagolják.

Gender foszlik nyűtt betonba,
Nő belőle - bolondgomba.

Csendes, fátlan sötét öböl;
A parton a Múlt könyököl.

Holtak senkitől sem félnek,
Mítoszok ruhát cserélnek.

Aki Remény vizét issza,
Indulhat Istenhez vissza.

Végül mindig zárul a kör;
Csendes, fátlan sötét öböl.