A régi pad

Beküldte hzsike - 2019, október 10 - 07:56
Nem érhető el leírás a fényképhez.
 
H.Gábor Erzsébet
A régi pad
 
Az őszi fák alatt egy szürke pad lapul,
az évek vasfogát csak tűri szótlanul,
a támla megfakult, a szú kikezdte már,
a deszkán megpihen egy éltes gerlepár.
 
A fába vésve sok sok szív, és furcsa jel,
a képzelet csapong ma, hosszú útra kel.
Visszaszáll a múltba, s az emlék felsajog -
hogy bír ki a szív, mondd, ilyen sok bánatot?
 
Akiben szent a hit, amíg csak él, remél…
A földre halva hull ezernyi rőt levél.
Az őszi fák alatt egy roskadt pad vacog.
 
Az érzés felsikolt, hisz én is ott vagyok;
egy szívben, két betű. Egy rég-mesét jegyez.
Már tompa tőr a múlt, de mégis megsebez.
 
2019.10.09.
 
(Versemet, Helter Erika: Pihenő c.
gyönyörű festménye ihlette.)

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2019, október 13 - 12:02

Számos rétege van - mint minden jó szonettnek! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

hzsike

2019, október 13 - 17:47

Köszönöm szépen, drága Laci. :)

Csilla képe

Csilla

2019, október 16 - 11:12

Nagyon szép :) Gratulálok!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2019, október 16 - 10:55

Köszönöm szépen, Csillám. Ölellek ma is. :)