A néhai második magyar hadsereg

Don-kanyarban,

Don-kanyarban,

Reménytelen messzeségben,

Messze, sivár idegenben,

Farkasordító hidegben

Étlen-szomjan,

Fagyott kézzel

Didereg,

Egy magára hagyott magyar sereg…

 

Semmi váltás,

Utánpótlás,

Nincs szállító kapacitás,

Még levél se jön…

Csak a muszka mozgolódik

Túl a Donon,

Lövészárkon,

A sötét ködön…

 

Don-kanyarban,

Don-kanyarban,

Sívó pusztaság…

Kétszázezer szegény magyar

Számára

Ennyire szűkült

Akkor…

A világ….

 

Nem jön levél,

Csak fúj a szél…

Don-kanyarban

Magyar baka

Vajon mit remél?

 

Don-kanyarban,

Don-kanyarban…

Fagyott pusztán

Jeges szél söpör,

Akármelyik bombatölcsér

Lehet

Sírgödör…

 

Don menti lövészárokban

Csikorgató kemény fagyban,

Rongyokban telt a karácsony…

Ami tán még jó volt nyáron,

Már ronggyá szakadt;

Magyar bakák beteg teste

Alkotja a Don-kanyarban

A „védőfalat”.

 

Don-kanyarban,

Don-kanyarban…

Hull Isten hava,

Étlen-szomjan

Rossz rongyokban

Ott őrködik

A világtól elhagyatott

Magyar katona…

 

Túloldalt a köd mocorog,

Hadosztályok gyülekeznek,

Tank-motorok melegednek,

Ezer varjú károgja,

Hogy közeleg a vég…

Nem lesz menedék…

Itt a magyar katonáknak

Még puskából sincs elég…

 

Don-kanyarban,

Don-kanyarban…

Szomorú a tél…

Túlerőről,

Pusztulásról

Kiabál a szél…

 

Az éhező magyar bakát

Megveszi az isten hidege,

Még amit otthon gyűjtöttek:

Élelmiszer,

Meleg ruha –

Az se jut ide…

 

Don-kanyarban,

Don-kanyarban

Baljóslatú minden hajnal…

Lenn a földön törött lábú

Szürke varjú,

Vadul verdeső…

Most rohanja le a magyart

A hatalmas orosz

Túlerő…

 

Hull az orosz…

Hull a magyar…

Vén Don-kanyar,

Vén Don-kanyar…

A többség számára a Nap

Többé sose kel…

Máig is csak találgatjuk,

Hányan

Estek el…

 

Don-kanyarban…

Don-kanyarban…

Az Idő pereg…

Kétszázezer magyar harcolt ott;

Egy hadsereg…

 

Őrizzük meg emléküket,

Amíg csak lehet..

Az Idő már elfeledte

A „miérteket”….

 

Apák,

Fiúk,

Nagyapák…

Nagyon más lett azóta a világ.

Emléketeket híven őrzi mégis

Sok család…

 

Don-kanyarban,

Don-kanyarban…

Fájó messzeségben…

 

Szeressük úgy a Hazát,

Hogy ne kelljen soha többé

Fiút,

Férjet,

Unokát

Idegenbe harcba küldeni.

 

Don-kanyarban…

Don-kanyarban…

A tél ma is kemény és rideg..

Egykori

Apák,

Férjek,

Gyermekek…

Az Isten áldjon meg

Benneteket!