A meditáló hallja az ég szavát

A meditáló hallja
az ég szavát

 

„Látom az igazságot.
Sokat szenvedő népünk, megkapja, ami jár.
Az ármánykodás, a rettegő félelem,
nem sodorja végső nyugalomba.”

Hogy mi történt a múltban? Ráültek
a századok során elégetett lelkek porai,
néma jajkiáltások a hősök torkából,
tépetlen láncok a sötétség vermeiből.

Ma nem hallja senki: gyorsuló idő, eltévedt
elmékből áradó bűzök szivárognak
a csatornákból, és az érdektelenség szikrái
felgyújtják a maradék hazát is a szívekben.

Pedig a magyar mindig magyar lesz,
s a honvágy, amely a messzi hegyekből
lavinaként húzza, nem hallgat sokáig:
itt éltél magyar lélek, itt kell vezekelned!

Harcolni magaddal, magadban, csendben,
hogy a meditáló hallja az ég szavát,
mely el van nyomva az ártó zajokkal:
fül kell hozzá, hogy a mennybe jussunk.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Józsi!

 

Így van, jó vers.

B.U.É.K!

Erzsike

Kedves Erzsike!
Köszönöm.
József

Haász Irén képe

Remek sor: az érdektelenség szikrái

felgyújtják a maradék hazát is a szívekben.

 

Az idézet kitől van? Saját? 

 

Kedves Irén!

Saját.
Újabban sok versem kezdem így.

Megköszönve a figyelmet, üdv: József