A magyarokhoz

 
Papírmaséba gyűrt, csirizzel írt jelen,
ma már a múltba vész temérdek intelem,
kihűlt tüzek helyén üszökbe lép a láb,
az öntudat, vajon, nem adja még alább?
 
Lehet kapaszkodó az új tavaszremény, 
hogy égni kész a szív parányi őrhelyén,
talán a renyhe tél hitét se verte szét,
csak élni vágyjon és szeretni nemzetét.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Gratulálok remek versedhez, Csillám. (A versenyben is megállná a helyét. :) )

Ölellek.

Csilla képe

Kedves vagy, köszönöm, Zsikém! "Megnéztem", hogy mennyire volt nehéz a feladat. :)
Ölellek én is!

 

hubart képe

Gyönyörű képekbe sűrítetted az aktuális mondanivalót, drága Csilla! Gratulálok! 

lnpeters képe

Szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Kedves Feri, Laci, köszönöm szépen!