A madárijesztő monológja
Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, szeptember 14 - 15:40
Belőlem szárnyalnak az álmok.
Állok s álnok rúdgerincem
tart és bilincsel.
Repülnék fehér csirippel,
de posztóvitorlám foszló lepel.
Fel-fel madárhad!
Már nem riad, de bágyad
az éber rezzenet.
Csöpp fejében
meggymagnyi képzelet
bontogatja vágyait:
megpihenhetnének itt
ölelő szárnyaim alatt,
de félnek, pedig
morgolódó rémek
helyén lehetnék fészek.
Torpanó röptét kulcsolom
a csenevész szélnek,
erejét felfogom,
suttogok a karcsú
árnyékú egerésznek:
- Ez az egész csak díszlet!
http://www.kepafalon.hu/imbackgr.php?src=uploads/610/12384_241891.jpg
Papp Norbert: Az egy elromlott madárijesztő című festményéhez
Hozzászólások
Haász Irén
2015, szeptember 15 - 15:52
Permalink
Nagyszerű játék a szavakkal,
Nagyszerű játék a szavakkal, és érzésekkel! Kifejező vers, örülök neki...:)))
Balla Zsuzsanna
2015, szeptember 15 - 19:27
Permalink
Szeretek a szavakkal
Szeretek a szavakkal játszani, néha túlságosan is. Örülök, hogy tetszett ez a játék! :)
Bieber Mária
2015, szeptember 15 - 16:16
Permalink
Tetszéssel olvastam versedet!
Tetszéssel olvastam versedet! Jó.
Bieber Mária
(Hespera)
Balla Zsuzsanna
2015, szeptember 15 - 19:28
Permalink
Kedves Hespera! Mindig
Kedves Hespera! Mindig örömmel fedezem, ha nálam jársz! :)