A madárijesztő monológja

Belőlem szárnyalnak az álmok.
Állok s álnok rúdgerincem
tart és bilincsel. 
Repülnék fehér csirippel, 
de posztóvitorlám foszló lepel. 
 
Fel-fel madárhad! 
 
Már nem riad, de bágyad
az éber rezzenet. 
Csöpp fejében 
meggymagnyi képzelet 
bontogatja vágyait:
megpihenhetnének itt
ölelő szárnyaim alatt,
de félnek, pedig 
morgolódó rémek 
helyén lehetnék fészek. 
Torpanó röptét kulcsolom 
a csenevész szélnek, 
erejét felfogom, 
suttogok a karcsú 
árnyékú egerésznek: 
- Ez az egész csak díszlet!
 

http://www.kepafalon.hu/imbackgr.php?src=uploads/610/12384_241891.jpg

Papp Norbert: Az egy elromlott madárijesztő című festményéhez

Hozzászólások

Haász Irén képe

Nagyszerű játék a szavakkal, és érzésekkel! Kifejező vers, örülök neki...:)))

Balla Zsuzsanna képe

Szeretek a szavakkal játszani, néha túlságosan is. Örülök, hogy tetszett ez a játék! :)

Bieber Mária képe

Tetszéssel olvastam versedet! Jó.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Balla Zsuzsanna képe

Kedves Hespera! Mindig örömmel fedezem, ha nálam jársz! :)