A lét síkjaiból 3/2

Pirkad és mert kell, hát kel a korai lét
Mi oly hamar, s könnyen huny szemet,
Minden jó és szép felett.
S mi ha kell, csak úgy finoman, de nyíltan,
Zajjal gyilkolja meg a csöndet.

Saját idegen otthonában ébred..
A magányos tömeg, s dolgára siet.
Mint puszta elnyűtt ösztönlények.
Lelkükben háttérbe húzódó igények,
Szívükben a fény szikráinak nyomai sincsenek.

Odakinn észrevétlen lehull a zivatarszűrő terebély
És varasodó avarrá hamvad a milljón zöld-színes levél
Tündök lesz újra,.. tündök és hallgatag.
De senki nem figyel reá.. Mert oly sok ember,
Oly sok dolgával, oly nagyon elmaradt.

Rívó fák cafatja fűrészpor, mint ebnek panasza holdtöltekor
Önzőségben, vak rohanásban minduntalan "hála" nélkül marad.
Cserébe jószág mar és harap, a gyökértől a flaszter meghasad..
Eső szakad, s villám lecsap,..
Mert a teremtő szívében egyre csak
Gyűlik felénk s nőttön-nő a bánat és a harag.