A költészet elvonatkoztatás

Írok, mert hajt a kényszer, egy belső - megmagyarázni nem tudom - kényszer. Amik megszületnek, én versnek nevezem őket. Rímkezeléssel, ritmussal nincsenek gondjaim, de "képtelenek"a műveim. Én magam úgy érzem, hogy amelyek összejönnek, elcsépeltek, színtelenek, és semmit nem sejtetnek, erőtelenek, úgy mondják ezt, hogy nagyon sokszor elcsépeltek. Márpedig jeles költőktől hallottam, hogy legtisztább beszéd a kép. Hangulatot teremtenek, a gondolatokat is hozzáférhetőbbé teszik. Mit tegyek hát? Ne engedjek a kényszernek? Mondjak ellent a verselésnek? Azt is sajnálnám, mert azért elismerő, értékelő visszajelzéseket is kaptam. Az egyik szerkesztő "jól megírt verseknek nevezte a darabjaimat. Csoóri Sándor a maga költői indulásáról beszélve, azt tartotta fontosnak elmondani, hogy hosszú évekig a valóság foglya volt, nem tudott elvonatkoztatni a tényektől, amelyek visszhúzták, és nem engedték felülemelkedni az erősen formáló valóságon, amely mindegyre visszahúzta magához. S hogy mit jelent elvonatkoztatni, azt József Attilának egy képével érzékeltette, amikor azt írta, hogy "éreztem, fejem fölött dobog a szívem". Nos hát, az ilyen váratlan képi megoldásnak eredménye a jó vers. Azért csak azt mondom, hogy tovább próbálkozom, és még bejöhet, hogy el tudok szakadni a valóságtól, és "megtanulok" olyan képeket, amelyek kifejezik: jobban érzem magam a valóság fölött.

Taxonomy upgrade extras: 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Lantod legyen varázspálcád, találd meg a saját hangodat. - Írj!  Vezessen  Alázat , táplálja  Tiszta forrás. Mysty Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Úgy érzem a hozzászólásokból, hogy hasonlóképpen vélekedünk a versről. Mindazokat a követelményeket,amelyek  itt elhangzottak,  - s valószínű még másokat is - követnünk kell, hogy tényleg versek kerüljenek ki a gépünkből.

Megköszönöm, hogy itt jártatok, s várom más hozzászólásaitokat is!

Nagyrabecsüléssel:

  János

 

Kui János

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kui János

Szepesi Zsuzsanna képe

Kedves János!

Valóban, a vers lényege, hogy ne sok-sok szóval akarjuk elmondani, részletesen az érzést, a hangulatot, a gondolatot, mely írásra kényszerít. A megjelenítés eszköze pedig igen is a képek sora: olyan szókapcsolatokat, szerkesztéseket találni, melyek elvonatkoztatva, mégis közös alapon érzékeltetik mindazt. Ha ehhez a jó, tiszta rímeket, a ritmust, és a megfelelő formát megtalálod, munkád gyönyörűséget okoz majdan, eredménye pedig vers lesz.

Alkoss! Prózád szépséges nyelvezetű! Már az első sor - nyomatékosításával - felkelti az olvasó érdeklődését!

Szeretettel üdvözöllek:

Szepesi Zsuzsanna