A Költészet neve napján

A Költészet neve napján

Hívószó kutat rím után.

Sorok állnak a strófába,

Szívdobogás ritmusára.

Kikelet ritmusra éled,

A Ritmus maga az Élet.

A Költészet neve napján

Megbokrosodik a profán.

Holt verseket ünnepelnek,

Élő versek dalra kelnek.

Profán ünnepi protokoll

A Lélek nyomában lohol.

A Költészet neve napján

Mű-vers zörög mű-saroglyán.

A rossz vers kopár pusztaság,

Bámulja a saját hasát.

A jó vers hullámokat ver,

S a Lélekben visszhangra lel.

A Költészet neve napján

Vízfodor a patak habján.

A vers Isten szívverése,

A Teremtés örök része.

A Ritmus: valódi Létünk,

Ragyog bennünk,

Amíg élünk.

Isten vállán tavasz-kaftán,

A Költészet neve napján.