Jelenlegi hely

A hattyú tűzhalála

Beküldte barnaby - 2013, június 7 - 22:13

Fehér a lelkem, fehér a szárnyam

Tűz megöl engem, tűzben halál van.

Zúgó folyóban, tengernek árján

völgyben, hegyekben, mindig találj rám...

Találj meg engem, mert ma elégek

tollaim fosztják, átkos lidércek.

Gyújtanak tűzzel, égetnek lánggal

el kell, hogy menjek sötét halállal.

Tengernek habját gyulladni látom

tajtékot szikráz, izzó zsarátnok.

Égetik szárnyam, szakítják lelkem

már nem találhatsz, többé meg engem.

Tűzben halállal érted megégek

utolsó szóval üzenek néked;

Legyen halálom teérted zálog

napot ha látod benne találod...

Izzik parázzsal, véremmel lángol

ne fogjon átok, már benne szállok...

Ég megszakadjon lelke is sírjon

könnyei hullva tűzre lefolyjon.

Hideg lehelettel tengernyi kínra

lelkemnek nyugvás legyen megírva...

Ám csak a legszebb tollakkal legyen,

hattyú lelkeddel, gyönge szíveddel.

Szűzi fehérre véreddel festve,

küldd el az éjjel szélnek eresztve.

Csókoddal zárjad, legyen keresztem

lássa a hold is csillag szemekkel

Érted halállal boldogan égtem,

már benned élek, benned egészen...

Hozzászólások

vati

2013, június 7 - 22:56

Permalink

Hát ez szép volna, kedves

Hát ez szép volna, kedves Barna, de... lefolyjon... ennek a szónak ez a helyes írásmódja. A "küld" ige felszólító módja: küldd, (mint mondd, áldd azaz a -d végű igék felszólító módjában mindig kettőzzük a "d"-t, bár a beszédben nem halljuk.)) Legalábbis a szövegkörnyezetből úgy tűnik, hogy felszólító módban értetted.

Varga Tibor