A hársak lassan nőnek

Beküldte Zajácz Edina - 2012, szeptember 5 - 14:42

Homályból éledő mag,
eső után föld hasad,
felette szomjas őzbak,
nap hevében árnyat ad.

Szárba szökken egyedül,
törzset növeszt, ágat bont,
lombja közé illat ül,
lány alatta mesét mond ;

A hársak lassan nőnek,
mint szívben a szerelem,
előtte föveny szőnyeg,
takarója lágy selyem.

Magánya múlik annak,
ki bújában társra lel,
s édenre nyílik ablak,
ha sorsot méltón visel.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2012, szeptember 5 - 17:21

Még ízlelgetem...

Zajácz Edina

2012, szeptember 6 - 11:11

Útközben elvesztettem a fonalat :) majd előkerítem :).
Köszi Sea, hogy itt voltál!

Toma

2012, szeptember 6 - 21:11

A versedben rendet kéne rakni, hogy érthető legyen, mi az célja a mag-hárs képnek a versben. Mert a hárs egyedül marad, és ha előtte fövenyből lesz szőnyeg, attól még mindig egyedül lesz, és marad. A lány lenne a társa? Vagy ő csak valaki, aki levonja a következtetéseket?

Hiába mondja ki, a hársnak nem lett társa, nem múlik a búja, bár az igaz, hogy ezt a sorsát méltón viseli.

Tanmesére hasonlít, bár értelmezési gondok adódnak vele kapcsolatban. Kiindulóversnek viszont érdemes eltenni, és később átfogalmazni, vagy részeit használni.


Zajácz Edina

2012, szeptember 6 - 21:25

Szerettem volna egy párhuzamot vonni a hárs és a beteljesülő szerelem között. Lehet az első három vsz. után kellene kifejteni , és úgy a vége. 
A lány talált volna társat közben, akit nem sikerült megjelenítenem itt valójában. 
Elrakom későbbre.

Toma

2012, szeptember 6 - 21:28

Igen, ezt érdemes elrakni, ksőbb visszatérni, csiszolgatni, jobban kifejteni a mondanivalót, a kapcsolóelemeket.