A Föld (szüli)napja

Szülinapra készül a Föld,
ötmilliárd év mögötte.
Bárhogy nézzük, kenyerének
javát sajnos már megette.
Belenézve Nap tükrébe,
lehangoló a pillantás:
haja kócos, rendezetlen,
gyűrött arca meg borostás.
- Hol egy fodrász, ki megnyírna,
halpénzért megborotválna?
Még az esti parti előtt
elugrom a borbélyházba.
Arcom ráncát simítsa ki
kozmoszbeli kozmetikus,
hogyha rám tekint majd Vénusz,
legyek neki szimpatikus!
Én a gáláns szép szavakat,
Uram bocsá’ nyögve nyelem,
az a híres retorika
soha sem volt a kenyerem.
Madárfüttyös erdeimben
zúgott ezer büszke cédrus,
elhalkuló rekedt szómon
nem segít már logopédus.
Sokmillió kóbor ebem
esténként a Holdra ugat,
nem hiszem, hogy ők kaparták
volna ki az ózonlyukat!
Merre van egy csodadoktor?
Kezelhetné farzsábámat;
lélekbúvárhoz is mennék,
ne gyötörjön a búbánat.
Sebész, vagy tán urológus
hozná rendbe az ülepem?
Nemrég éppen Nagybányánál
szakadt ki az aranyerem.  
Ezer bajom van már nékem,
szétáztam savas esőtől,
a tüdőm meg szmogtól terhes,
sivatagi porfelhőtől.
Hályog van a szemeimen,
csillagokra sem nézhetek,
kilyukadt tartályhajóktól
lettem én tengeribeteg.
Rászolgáltam a wellnessre,
óriási méretűre,
hadseregnyi cserkészcsapat
indul most a parlagfűre.
A sok fürge szépészmester
körülöttem sürög-forog,
lesve lesik a parancsom,
törődésben lubickolok.
Kitisztítva szép vizeim,
máris jobb a közérzetem,
odébb légi fodrászmester
hozza rendbe a szőrzetem.
Bodros, fehér habot kever
kósza felhő pamacsával,
nagy, kerek képemre keni
simogató szélmancsával.
Sebes villám ollót ragad
tincsek között csattogtatva,
mint az arcszesz, égi forrás
hoz friss vizet hűs patakba.
Megszépült a pofázmányom,
a hulladék elsöpörve,
réti virág-pacsulival
locsolnak a nagytükörbe’.
Estére tán minden rendben,
feldíszítve áll a torta,
ötmilliárd gyertyaszállal
égi cukrász megpakolta.