001 EGYSZER TALÁN

Egyszer talán...

Egyszer talán majd leülök melléd,
füstös félhomályban lógatjuk a lábunk,
nem lesz fontos a lét vagy a nemlét,
múltból szétágazó igazságra látunk,
szavak se kellenek, a szemedben
ott lesz a nyűgronggyal fényesre csiszolt hit
s mosolyogsz, mint lassított menetben
szálló tollpihe, sugárnyi fényben, amit
önmagába zárt egy titkos világ,
melyben csak mi vagyunk, játszik és énekel
körülöttünk  a szél, idő-csigák,
ki mivel szúrt szíven, már rég nem érdekel,
s szétloccsantott vágyakat feledve
vadul belémcsípsz, hogy tudjam, ez nem álom,
hogy adjam a kezemet kezedbe,
felhőpamacsok akadnak fenn a fákon,
mint tengerzúgás kagylót, telíted
szívem semmivel, mindennel, jeleneddel,
s nézlek, mint ki mindent elveszített,
míg lelkem letisztult csendként emeled fel. 

 

2016
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szeretettel köszöntelek, kedves Zsuzsa! Remek belépő. 

 

A. Túri Zsuzsa képe

Köszönöm , én is üdvözlök mindenkit 

Bieber Mária képe

Nagyon szép vers. Tetszik a hangulata, a tűnődő csöndessége, a mélysége, a reménytelisége. Egy olyan embernek a hangját hallom ki a sorokból, aki már sokat megélt, sokat tapasztalt, de a reménye mégis képes őt a pillanat komorsága fölé emelni.

 

Bieber Mária

(Hespera)

A. Túri Zsuzsa képe

Szeretettel Ölellek 

hubart képe

Isten hozott közénk, kedves Zsuzsa! Nagyon tetszik a versed!

A. Túri Zsuzsa képe

Nagyon örülök. Kicsit még elveszettnek érzem magam, de nézelődöm