Őszi sóhaj

"Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon,"
amellyel egy kicsit mi is halunk.
Bolondot űz velünk, hogy égve fájjon
a múlt idő, bohó, csalárd nyarunk.
A gondos elme szenvelegve tárol
csodát, utazgatást is emleget.
Ma Ámor könnye hull a parti fáról,
siratva lányokat, szerelmeket.
A jó, s a szép a hervadás virága,
nyomaszt a bú, a szíved is sajog;
a tél elől a lelked írd imába,
a sóhajok ma halkuló jajok.
     Inkább nevess! A zord időket féled? 
     Hiszen tavaszra minden újraéled!!
 
(Versem kezdő sora Verlaine Őszi sanzonjából való - Tóth Árpád fordításában)

Hozzászólások

Csilla képe

Gyönyörű! Szeretettel gratulálok!

 

Baranyi Imre képe

Szépséges sóhajod megremegtetett...

Baranyi Imre

hzsike képe

Gyönyörű sóhaj, gyönyörű, átélhető képekkel.

Szeretettel gratulálok! :)

lnpeters képe

Nagyszerű sóhaj!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Kedves Csilla, Imre, Zsike, Laci, köszönöm szépen figyelmeteket, méltató szavaitokat!  :) 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Csodásan hangzik...gratulálok...

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Errzsike! :)

 

Kankalin képe

Nagyon szép, igazi mély szonett, a csattanója pedig felemel.

Örömmel olvastalak, keves Feri! :)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Kankalin! :)