Őszi kép

.

Sok sárguló levél kacéran táncolt,

míg szőlősor rejtette lépteink,

meztelen testünkön esőcseppek

nevették ránk az ősz hűvös könnyeit.

A vén diófa csak bölcsen hallgatott,

közben a sötét éj minket takart,

csillag-kereszt mögül Isten nézte

a lelkünkben fellobbanó lángokat.

Áradt belőlünk a szó, mint gyors folyó,

fürgén forgott a szépen szóló nyelv,

kályhánk fát ropogtatott, lobogó

tüze szádról, rám izzó csókot lehelt.