Üzenet az égbe

(Böröndi Tamás emlékére)
 
Te őserő, te lendület,
te mérhetetlen jóság,
én már azt hittem, hogy te vagy
az örökkévalóság,
bár nem könnyen adtad magad,
a túlerő legyőzött,
a rád támadó rút halál
a léttel kergetőzött.
 
Szerepeid közt tétován
és némán válogatva
idézem újra arcodat
töprengőn, ácsorogva,
eszembe jutnak díszletek,
mit épített az álmod,
de íme köztük elveszett,
nem zeng a tiszta hangod.
 
Remélem angyalok között
egy új szerep szöveggel
kezedben máris készülődsz
a nyugtalan szíveddel,
azon az égi színpadon
újra nagy tapsviharban
hajolsz meg és a sok vivát
majd lehallatszik onnan.