Örökzöld

- Van, hogy lombhullató, máskor meg örökzöld -
így szólt a tölgy hozzám, később rám könyökölt,
vagy inkább én őrá, mert ő volt az asztal,
mellette a székek beterítve gazzal.
 
Nem ült rajtuk senki - hej, biz régóta már,
utoljára akkor, mikor élt nagyapám,
- emlékszem a kertre - folytatja beszédjét,
- a zsivaj, a nyüzsgés átszőtte zenéjét.
 
- Vidáman fütyörész, rá most is emlékszem -
sok megsárgult emlék, párat megőriztem,
meggyújtja pipáját, egyet-kettőt szippant,
közben elbóbiskol, már-már alig pislant.
 
Most a hancúrozást csendesebbre fogjuk,
pipájának füstjét magunk köré fonjuk,
- velünk van ő ma is - mondja az öreg tölgy,
- lombhullató voltam, így lettem örökzöld.

 

2018. december 12.