Élethű képsor...

 

Oly rég volt, de mintha csak tegnap lett volna,
hogy kacagva futott, röpült a karomba.
" Kapj el! " csilingel, itt kering körülöttem,
időnként itt hagy, de mindig visszaröppen
az a hang... " Nem ér a nevem! "
Élethű képsor... eleven.
A múlt szürkeségén átüt " Gyere, játssz még! "
Miért is nem? Idő... egy mesét mondanék,
összefolynak a betűk... a könyv bezárult.
Most sem értem, miért, az a lap megsárgult.
Kértem volna, hogy több legyen
huszonnégy óra, Istenem!
Oly rég volt, de mintha csak tegnap lett volna
a rám simult ébredés : "Szeretlek, anya!"