Élet-halál...

Halottnak ékszer, cinóberárnyas.
Arcára meredt porcelánmázas
mosolyt melenget örök magányban.
Ne várd az Istent, soha ne lássad!
A nagy kékség elmúlt, szellem az ésszel.
Ahova vágynál, soha nem érsz fel...
 
Csordult szívekben lázas reménnyel
szunnyadó álmok buggyannak még fel.
Apró kis vulkánok könnyeket hánynak.
Múltat idéznek emlékül a mának.
Pecséttel nyomok , majd rád találnak...
 
Szerelem-fonat békeidőkben.
Galambszívekbe félelem röppen.
Messze susognak féltő sóhajok,
majd csenddel csillapulnak. Bíztató
álmokat vár a jövőbe-látnok.
 
Kortalan a volt-és lesz,
a mából hallatszik még
féltés nevetés, gyönge nesz...
Nincs rossz fiú és rosszlány,
hamisan ígért szép szó
hazug fondorlat-foszlány.
Csak szépre mázolt, cinóberárnyas
kemény fakoporsó...

Hozzászólások

Olvastatja magát, nagyon szép vers, elgondolkodtató. :)

barnaby képe

Köszönöm Krisztina az olvasásodat, és a véleményednek is örülök. Szeretettel láttalak most is.Üdv:B:)

hzsike képe

Nagyon szeretem a verseidet, kedves Barna, de, ez most nekem nem a "szívügyem" valamiért. Ugye, nem haragszol?

Szeretettel voltam Nálad ma is:Zsike:)

barnaby képe

Dehogy haragszom kedves Zsike, örülök, hogy olvastad. Persze senki sem szereti a sötét gondolatokat, de néha kell erről is beszélni...lehet, hogy nem a legsikerültebb versem, de ez kijött...Ölellek:Barna:)

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép kedves Barna.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

barnaby képe

Köszönöm kedves Rózsa.a véleményednek, szeretettel látlak mindig.Üdvözöllek:B:)

M. Karácsonyi Bea képe

Gondolatébresztő eme versed...

barnaby képe

Örülök, ha így gondolod Sea, köszönöm, hogy olvastad. Szeretettel:B:)