Éjjel...
Beküldte barnaby - 2013, május 31 - 11:54
Ó, az a pojáca Hold! Sápadt fénye mily búslakodó.
Lelke ma meztelen, csillagoknak hunyorog, mint bugris vak.
Eb ura fakó! A helyzet már rég esztelen, csupa szeszély!
Zöldre vágyna a szem, ősgyepes mezők felett nyugodna meg...
Hidegleléssel szeretni csak, fagyba zárt lények között.
Kalapál még a szív, ütemet feszít. Feszes ez a taktus,
szinte katonás. Orros törpe hálósapkáján törött
agyagfigurák...talán galambok szelídítik egymást.
Kerge gidák erejüket próbálva szökellnek;
nekiiramodnak, majd ölre mennek. Bezár a bazár.
Kialszanak az esti csillagok. Minden unalmasra vált,
csendben kúsznak a fellegek az éj tetemére:
Ne lássa ma senki se, mennyire siralmas ez állapot...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, május 31 - 12:12
Permalink
Érdekes kép az éjről,
Érdekes kép az éjről, szerintem éjjel is sok minden él és mozog, de tetszett a versed.
ChristinaNadale
2013, május 31 - 15:44
Permalink
Nekem nagyon tetszett, olyan
Nekem nagyon tetszett, olyan misztikus :).
Nagygyörgy Erzsébet
2013, június 1 - 14:15
Permalink
Kedves Barnaby! Szép versedet
Kedves Barnaby!
Szép versedet örömmel olvastam az éjjelről.
Szeretettel Dyona