Éjjel...

Ó, az a pojáca Hold! Sápadt fénye mily búslakodó.
Lelke ma meztelen, csillagoknak hunyorog, mint bugris vak.
Eb ura fakó! A helyzet már rég esztelen, csupa szeszély!
Zöldre vágyna a szem, ősgyepes mezők felett nyugodna meg...
Hidegleléssel szeretni csak, fagyba zárt lények között.
Kalapál még a szív, ütemet feszít. Feszes ez a taktus,
szinte katonás. Orros törpe hálósapkáján törött
agyagfigurák...talán galambok szelídítik egymást.
 Kerge gidák erejüket próbálva szökellnek;
nekiiramodnak, majd ölre mennek. Bezár a bazár.
Kialszanak az esti csillagok. Minden unalmasra vált,
csendben kúsznak a fellegek az éj tetemére:
Ne lássa ma senki se, mennyire siralmas ez állapot...

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Érdekes kép az éjről, szerintem éjjel is sok minden él és mozog, de tetszett a versed.

Nekem nagyon tetszett, olyan misztikus :).

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Barnaby!

Szép versedet örömmel olvastam az éjjelről.

Szeretettel Dyona