Ébredet

 
Talán a holdban, talán a napban,
talán a szélben (mind magasabban)
- valahol lenni, lenni kell végleg -
felhőkbe bújva rakhatunk fészket.
 
Talán a fákban, zöld levelekben,
talán a kertben, földbe vetetten -
kicsíráz magunk erősebb sorsot,
olyat, mi ettől jobban kiforrott.
 
.....
 
Talán majd vízen, talán majd hóban
(talán... ha elfogy utam alólam)
átröppen lelkem semmi határán,
s itt hagyom versem betűit árván.
 
(2018. március)

Hozzászólások

hubart képe

Mennyii biztatás, mennyi remény van  ebben a versben, pedig nem éppen vidám témáról, az elmúlásról szól, ami ha úgy vesszük inkább a metamorfózis, a transzformáció ódája. Külön tetszik lírai soraid tömörsége és zsoltárszerű dallama. Gratulálok! 

Sztancsik Éva képe

Kedves Feri! Nagyon szépen köszönöm véleményed, örülök, ha tetszett. És jól ráéreztél a lényegre is...

Haász Irén képe

Remek, remek, nagyon tetszik!!!

Sztancsik Éva képe

Örülök, Irénkém. Szeretettel köszönöm itt-léted.

Csilla képe

Szinte dalol. Csatlakozom a többiek véleményéhez, nagyon tetszik és gratulálok! :)

 

Sztancsik Éva képe

Drága csilla! Nagyon köszönöm.

Sztancsik Éva képe

Természetesen nagybetűvel "Csilla", de már nem tudom javítani, bocsánat.

lnpeters képe

Elsőre fejbe csapja az embert... Kitűnő vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen, ez igazán jólesett. :)