Bölcsen

Alkotni annyi, mint önmagunk felé haladni
                                                    /Tatiosz/

Zúzd porrá magadban az erős-gyengét,
s még aznap te légy gyengéden erős;
az utókor meg hadd mondja, e hős
megküzdött félelmeivel egy estén.

Száz fegyvert adtak ellened, s időt,
hogy sorsodba beletörődve, hetykén
s önként dalolva vonzd a bajt, mint pengét:
majd legyél fa, mely vihartól kidől.

Dőlünk mi is, részeg búzasorok,
árny-szülte  vágyaink cipelnek sírba,
s ki fent néz, csokrot tesz a ravatalra.

Kamera feszít, gyomor csak korog.
Lásd, óriás ő, tette könyvbe írva:
majd bölcsként  legyintesz  a másvilágra.